Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabályok részletesebben

A játéktér és a stadionok 

 Az angliai Wembley-stadion

Alapfogalmak:

  • Pálya: megegyezik azzal a területtel, ahol a játéktér is elhelyezkedik. A pályához különböző létesítmények, területek tartoznak (irodák, öltözők, raktárak, tornaterem, stb.).
  • Játéktér: az a hasznos terület, ahol meghatározott szabályok szerint két csapat a játékot játssza.

A játéktér hossza 90-120 méter lehet – két egyenlő méretű térfélre osztva – nemzetközi mérkőzésen ez a méret 100-110 méterre változik. Szélessége 45-90 méter, nemzetközi mérkőzésen 64-75 méter. A népszerűen 16-osnak nevezett büntető területnek 16,5 méterre kell lennie az alapvonaltól és a gólvonaltól – ez a kettő egybeesik –, a büntetőpontnak pedig 11 méterre. 9,15 méter a sugara a kezdőkörnek és a 16-os előtti félkörnek. A kapu előtti tér a gólvonaltól 5,5 méterre végződik. Az alapvonalat, az oldalvonalat, a gólvonalat, a kezdőkört, a 16-os előtti körszeletet, az „öt és felest”, valamint a büntetőpontot fehér mészporral jelölik meg.

A kapu belső szélessége pontosan 7,32 méter, belső magassága pedig 2,44 méter. (Ezek a méretek Angliából származnak, ahol a szélesség 8 yard, a magasság pedig 8 láb.) A kapufákat és a felső lécet hálóval is kiegészítik.

A szögletzászlók magassága 1,5 méter. A szögletek negyedkörének átmérője 1 méter. A vonalak és kapufák vastagsága maximum 0,12 méter lehet.

A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) és az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) nemzetközi mérkőzésre hitelesített füves, műfüves játékteret fogad el. A műfű elsősorban az Egyesült Államokban hódított, de az 1994-es VB-re kicserélték valódi fűre a műfüves játéktereket is. Szélsőséges meteorológiai körülmények áthidalására a FIFA elfogadja a műfüves játéktereket (afrikai országok, orosz területek). A stadionok többnyire nem fedettek, csak a nézőtér-rész, bár létezik teljesen fedett létesítmény is. A legmodernebb stadionokban a játéktér alá fűtőrendszert építettek, hogy a téli időszakban is játékra alkalmassá tehessék, az alácsövezett csatornarendszer eső után hamar elvezeti a felesleges csapadékot.

Számos stadiont eleve csak futballra szánnak, így ezeknél rögtön a játéktér széle után kezdődik a nézőtér. A játékterek nagy része körül azonban ma is van futópálya, mint például a budapesti Puskás Ferenc Stadionban. Azokban a stadionokban, ahol nemzetközi mérkőzéseket játszanak, kötelező a világítás. A hazai NB. I.-es bajnokságban csak olyan stadionban lehet mérkőzést játszani, amelyik rendelkezik megfelelő világítással.

A labda 

A Futball-labda kerülete 68-70 centiméter, a meccs kezdetekor belső nyomása 0,6-1,1 atmoszféra (tengerszinten), súlya 410-450 gramm. Színe nem meghatározó, de a Labdarúgó-szövetség hozhat egyéb rendelkezést. Korábban egyszínű, főleg fehér és barna, a 70-es évektől már alapszíntől elütő színű hatszögekkel borított, vagy egyéb mintával ellátott. A sokféleség miatt már minden nemzetközi hivatalos mérkőzést csak a FIFA által jóváhagyott típusú labdával lehet játszani. Tartaléklabdák nélkül nem szabad mérkőzést elkezdeni. Ezeket az oldalvonal mellett kell elhelyezni.

A játékosok 

Egy csapatból maximum tizenegy játékos lehet egyszerre a játéktéren: egy kapus és 10 mezőnyjátékos. Rossz csere esetén – ha többen vannak, mint tizenegyen az egyik csapatban – sárga kártyás figyelmeztetéssel sújtható a vétkező csapat. Hét játékosnál kevesebb egyik csapatban sem lehet a játéktéren. Tehát, ha sérülések, vagy kiállítások miatt az egyik csapatból öt játékos hiányzik, a találkozót le kell fújni. Egy meccs viszont elvileg elkezdhető akkor is, ha valamelyik csapat nem tud játékba küldeni 11 játékost, gyakorlatilag azonban erre csak alacsonyabb osztályokban van példa.

A kapus 1871 óta kézzel is megfoghatja a labdát, de csak a saját 16-osán belül. (1871-től 1913-ig a kapus a saját térfelén végig megfoghatta a labdát.) 1901 óta lehet támadni a kapust az „öt és feles”-en kívül.

 A kapus feladata a labda hálóba jutásának megakadályozása

1958 óta a Football International Association Board engedélyezi, hogy a sérült játékosokat lecserélhessék, viszont ez hivatalos meccseken csak háromszor megengedett. Világbajnokságokon csak 1970 óta lehet cserélni. 1995-től a három csere posztoktól független.

A lecserélt játékosoknak korábban be kellett menniük az öltözőbe, a 90-es évektől azonban már leülhetnek a kispadra, és ott végignézhetik a mérkőzés hátralévő perceit. Csak a kiállítottaknak kell elhagyniuk a játékteret, be kell vonulniuk az öltözőbe. Kapus kiállítása, vagy sérülése esetén – megfelelő csere hiányában – be kell állnia a helyére egy mezőnyjátékosnak, természetesen kapusmezt kell felhúznia.

A játékosokat a kezdőcsapatban általában 1-től 11-ig számozzák. A számokat jól láthatóan kell feltüntetni a mez hátán. Az elmúlt évtizedekben – főleg a nemzetközi bajnokságokon – a televíziós közvetítések elősegítésére bevezették, hogy a mellen, sőt a nadrágon is szerepel a szám. A hagyományok szerint a kapus kapta az 1-es mezt, a védők 2-től 4-ig, a fedezetek az 5-öst és a 6-ost, a csatárok pedig 7-től 11-ig. A profi szerződtetett játékosok száma miatt felborult ez a számozási rendszer is, így egy játékos 1-től 99-ig bármely számot viselheti. Nagy nemzetközi tornákon és számos nemzeti bajnokságban már bevezették, hogy a játékosok nevüket is viseljék a mezük hátán. Illetve a számokat 1 és 22, vagy 23 között limitálják; nevezéskor meg kell adni azt is, hogy az adott bajnokságban melyik játékos milyen számmal fog játszani (ha egyáltalán játéktérre lép).

A mezőnyjátékosok nem élhetnek a következő szavakkal: "Hagyd!", "Enyém!", mivel ezzel megzavarhatják az ellenfél játékosait.

A felszerelés

A kapusmeznek eltérő színűnek kell lennie a mezőnyjátékosok mezétől. Évtizedekig feketében védtek a kapusok, a 70-es évek elejétől váltak általánossá a színes mezek, napjaink rikító kapusmezeinek elődei. A kapusok öltözékének immár nélkülözhetetlen tartozéka a kesztyű, és – nap ellen – hordhatnak ellenzős sapkát is.

A felszerelés része a rövid nadrág – kapusoknak az elmúlt évtizedben már engedélyezték a hosszú melegítőnadrágot is. A mezőnyjátékosok nem vehetnek fel a futballnadrágnál hosszabb, attól eltérő színű alsót, de harisnyanadrágot bármikor húzhatnak, akárcsak kesztyűt. A felszerelés továbbá mezből (hosszú vagy rövid ujjú), a sportszárból, alatta sípcsontvédőből, illetve a futballcipőből áll. 1863-ban az első szabálykönyv a felszerelést így határozta meg: cipő, mez, térden alul érő nadrág és bojtos sapka. A futballcipő olyan speciális sportlábbeli, amelynek talpán úgy nevezett stoplik, kis kidudorodó kapaszkodók találhatók, amelyek a játéktéren megnövelik a játékos mozgásbiztonságát. A régi időkben tiltották a rögzített stoplit (fém, bőr) a cipők talpán, ma már engedélyezett, de a játékvezetőnek kötelessége a mérkőzés előtt, illetve a negyedik játékvezetőnek a cserék játéktérre lépésekor ellenőrizni, hogy nem okozhatnak-e a stoplik sérülést az ellenfélnek. Tehát nem engedik a játéktérre azokat, akik esetleg "kihegyezik" stoplijaikat.

Régebben sok neves csatár játszott letűrt sportszárral, sípcsontvédő nélkül, de a sérülésveszély miatt ez ma már tilos. Miként a mezeknek a nadrágba való be nem tűrése sem megengedett, – a visszahúzásokra való csábítás miatt – kivéve néhány élő legenda esetében: korábban Platininek és Baresinek mindig elnézték a lógó mezt. Sajnálatos módon a játékosok sportot űznek a mez helyzetéből, a játékvezetők meg kegyesen elnéznek - nehezítve fegyelmezési módszerüket - a szabályban rögzített elvárástól.

A játékvezető 

Meghatározások:
  • Bíró: igazság-szolgáltási dolgozó, feladata a törvényi előírások alapján (büntetőperben) a bűnös, nem bűnös meghatározása, illetve (polgári perben) a felperes keresetének elfogadása vagy elutasítása.
  • Játékvezető: a labdarúgó játék szabályszerűségének biztosítása, figyelemmel egyéb előírásokra (például szövetségi előírások).

1890-ben határozták meg, hogy a játékvezető nem lehet tagja a résztvevő csapatoknak, döntései pedig véglegesek. A játékvezető, aki megkülönböztető mezt visel, a 80-as évekig feketét, azóta a többféle szín elfogadott, a legáltalánosabb a sárga-aranyszínű, lila, vagy világoskék mez – a mérkőzésen irányítja a játékot a kezdőrúgástól a mérkőzés végéig, őrködik a szabályok betartásán, ha kell, a játék folyamatossága érdekében alkalmazza az előnyszabályt. Amennyiben szükséges, megszakítja a játékot – például komolyabb sérülés esetén – vagy akár félbeszakíthatja a mérkőzést a játékosok, vagy a közönség botrányos magatartása, vagy a rossz idő miatt. Ha az állapotok, ami miatt félbeszakítja a mérkőzést rendeződik, illetve biztosítják a normális körülményeket, meghatározott előírások szerint folytathatja a mérkőzést, ha ez nem sikerül, a mérkőzést beszünteti.

A mérkőzés előtt ellenőrzi a játéktér szabályosságát, minőségét, a hálók állagát, és elrendelheti a találkozó elhalasztását, ha a játékteret, vagy az időjárási viszonyokat a mérkőzésre alkalmatlannak találja. Köd esetén az a mérvadó, ha a játékvezető a kezdőkörből látja mindkét kaput. Az eső önmagában nem ok egy mérkőzés meg nem tartására, csupán akkor, ha a talaj irreálissá teszi a játékot, vagy egy esetleges vihar, a villámlások miatt, veszélyezteti a játékosok és a nézők testi épségét. Minden esetben a játékvezető joga, hogy a játékteret alkalmasnak minősíti-e vagy sem, ez ellen nem lehet kifogás. Ugyancsak a találkozó megkezdése előtt ellenőrzi a játékvezető a két csapat nevezett játékosainak igazolását és orvosi engedélyét. Nemzetközi mérkőzéseken a legfontosabb azonosító okmány a játékos útlevele – ennek hiányában nem léphet játéktérre.

A játékvezető sárga lappal figyelmezteti a sportszerűtlen magatartást tanúsító - az inkorrekt, sérülést szimuláló, időhúzó vagy feltűnően reklamáló játékosokat -, és piros lap felmutatásával kiállítja a visszaesőket, illetve a durván, meggondolatlanul nagyobb erő alkalmazásával játszó játékost, vagy az eredményességét befolyásoló (gólhelyzetben történő szabálysértés) elkövetőket. Kiállítást egy játékos akkor "nyerhet el", ha súlyos sportszerűtlenséget követ el - durva szabálytalanságot, botrányos magatartást tanúsít, például leköp valakit, vagy verekedést provokál – illetve, ha két kisebb, de sárga lapos "hibát" vét – például, ha szándékosan kézzel ér a labdához, húzza az időt, reklamál, figyelmeztetés után is szabálysértést követ el, stb.

Megakadályozza, hogy illetéktelenek behatoljanak a játéktérre a mérkőzés időtartama alatt. Ügyel arra, hogy ne kerülhessenek a "küzdőtérre" olyan tárgyak, amelyek akadályozzák a játékot, vagy veszélyeztetik a játékosok testi épségét. Bedobálások esetén is félbeszakíthatja vagy a rend lehetetlen végrehajtása esetén beszüntetheti a mérkőzést.

A játékvezető a játéktér tartozéka, vagyis a róla pattanó labda olyan, mintha például kapufáról pattanna. Tehát ha egy lövés bepattan róla a hálóba, érvényes a gól. Éppen ezért úgy kell a játékvezetői taktikát alkalmaznia, hogy a lehető legkevésbé akadályozza a játék folyamatosságát.

A játékvezető a gólt kettős, a mérkőzés végét hármas sípszóval jelzi. Minden hivatalos mérkőzésről játékvezetői jegyzőkönyv, jelentés készül, amelyet az illetékes nemzeti vagy nemzetközi szövetség kap meg. A játékvezető munkáját játékvezetői ellenőr értékeli.

Az asszisztensek 

Az asszisztens jele, ha egy játékos lesen állt

A játékvezető munkáját két asszisztens segíti, ők a "partjelzők" (további megnevezések: gólbíró, határbíró, oldalbíró, taccsbíró, segítő), akik zászlóval követik a játékot, mindegyik egy-egy térfélért felelős, a két oldalvonal mentén. Feladatuk: bedobások, kirúgások, szögletek, lesek, vitatott gólok figyelése, jelzése, illetve a kirívó, játékvezető általa nem észlelt szabálytalanságok jelzése. A cserék lebonyolítása illetve az 1. asszisztens ha nincs tartalék játékvezető a kispad rendben tartása. Az asszisztenseket a játékvezető felülbírálhatja. Fontos: az asszisztensek egyenrangúak a játékvezetővel, ha nincs tartalék játékvezető az 1. asszisztens áll be a játékvezető sérülése esetén.

Műhiba, ha a játékvezető nem az érvényes játékszabályokban előírt ítéletet, döntést hoz. A játékvezetői műhibát csak akkor lehet óvni, ha a szabályokat feltűnően és egyértelműen, döntő befolyással megsértette. Téves ítélet miatt: például meg nem adott gól, vagy meg nem adott 11-es, esetleg feltételezett részrehajlás miatt nem. Hogyha maga elé tartja a zászlóját, akkor van les,ha szabálytalanságot észlel a magasba emeli a zászlót.A zászlóját mindig arra felé mutatja aki arra támad.Vagyis a zászló olyan,mint a játékvezető keze. Az UEFA 2009-től az Európa-liga, 2010-től a Bajnokok-ligája mérkőzéseken is - kísérleti jelleggel - két plusz asszisztenst állított be, akik az alapvonalakon állva figyelik, hogy a labda túljutott-e a gólvonalon.

A játék időtartama 

Egy mérkőzés 90 percig tart, két 45 perces félidőre osztva, köztük egy 15 perces szünettel, amely után térfélcsere következik a két csapat között. A játékvezető a sérülések és ezek ápolása, időhúzások, cserék, egyéb okok miatt (például szabadrúgások, 11-es miatt) álló játéknál az elvesztegetett időt a félidők végén beszámítja, hosszabbít.  Az elfecsérelt idő beszámítása, annak megállapítása a játékvezető kizárólagos joga. Az idő beszámítására van kialakult gyakorlat, értelmezés, például sima csere esetén fél perc, bonyolultabb csere esetén egy perc vagy akár több idő is lehet. A nemzeti és a nemzetközi mérkőzéseken ma már szinte mindennapos, hogy egy félidő 48-50 percig is eltart (lásd a 2008-as olimpiai döntőt, ahol Kassai Viktor játékvezető 5 percet hosszabbított, így a játékidő valóban 50 perc lett). Az idő mérésénél csak a játékvezető órája mérvadó, más hiteles időmérés nem engedélyezett, nem elfogadható, így a stadionok és a TV-közvetítések órája sem. A hosszabbítástól függetlenül a második félidő 45 perctől indul, az extra játékidő alatti eseményekre 45'+x' formában hivatkoznak. Az óra is megáll 45:00-nál, a hosszabbítás időtartamára külön óra indul 0:00-ról. A második félidő hosszabbítására ugyanez az elv érvényes, a rendes játékidő letelte utáni eseményeket 90'+x' formában jelzik.

Valamilyen ok miatt félbeszakított mérkőzés esetén amennyiben a további játék lehetséges, annyi percet kell játszani, amennyi a hivatalos időből még hátramaradt. A félbeszakadt mérkőzés sorsáról az adott szövetség versenybizottsága dönt.

Ha nézőtéri botrány, vagy ha az egyik fél sértődötten levonul és ezért szakad félbe a játék, akkor az adott versenybizottság a rendelkezésére álló több évtizedes gyakorlati tapasztalata illetve szabályzatában rögzített elvek szerint dönt. Az általános gyakorlat szerint a közönség viselkedése miatt félbeszakadt, vagy utólag megóvott meccseken rendszerint a pályaválasztó is bűnhődik.

A "szabálymódosítók" az elmúlt évtizedekben többször felvetették: legyen a futballban is "tiszta játékidő", mint a kosárlabdában, vízilabdában, jégkorongban, stb. de ezt a nemzetközi szabályalkotó, a Board nem fogadta el.

Hosszabbítás 

Amennyiben a nemzeti, nemzetközi kupa vagy torna mérkőzésen a rendes játékidőben nem születik döntő eredmény, vagyis a mérkőzés döntetlenre végződik, akkor a versenykiírás szerint hosszabbítás következik. A hosszabbításnak két formája van:

  • 2 x 15 perc
A csapatok a 90 perc eltelte után további 2 x 15 percet játszanak, a két rövid félidő között nincs szünet, csak térfelet cserélnek a csapatok. A kilencven perc letelte után a csapatok már nem hagyhatják el a játékteret, tehát csak a játéktéren vehetik igénybe a frissítést, esetleg pihenhetnek.
A két extra félidő után lejátszott összesen 120 perc játékidő után további hosszabbításra nincs lehetőség, amennyiben ekkor is döntetlen az eredmény, úgy büntetőpárbajra kerül sor, amelynek során 11-es rúgásokkal döntik el véglegesen a meccset.
  • Hirtelen halál (Aranygól és ezüstgól)
A hirtelen halál a hosszabbítás egy formája volt, amelyet 2004. július 1. óta nem alkalmaznak. Amikor a rendes játékidő letelte után döntetlen az eredmény, akkor hosszabbításban kell eldönteni a mérkőzés végeredményét. A hirtelen halál szabályai megegyeznek az előbb leírt szabállyal, egy fontos különbséggel: a két csapat a hosszabbításban addig játszik, amíg valamelyik csapat gólt ér el (aranygól). Ebben a pillanatban a játékot a játékvezető lefújja, és a gólt elért csapat nyeri a mérkőzést. A hirtelen halál másik formája volt a rövid időre bevezetett ezüstgól, ami abban különbözött az aranygóltól, hogy a 2 x 15 perces hosszabbításnak azt a félidejét amelyben a gól született még lejátszották, hogy az ellenfélnek még legyen ideje egyenlíteni. Így előfordulhatott, hogy egy mérkőzés 105 perces volt.
Ezekben a formákban sem lehet 120 percnél hosszabb ideig játszani, kivéve a hosszabbítások idejét. Ha 120 perc elteltével még mindig döntetlen az eredmény, akkor vége a mérkőzésnek és büntetőpárbajt kell elrendelni.

A kezdőrúgás 

A kezdőrúgást vagy a gól utáni újrakezdést pontrúgásnak nevezik. A játéktér közepére fel van festve a 22 centiméter átmérőjű kör, a kezdőpont.

A térfélválasztás és kezdőrúgás jogát pénzfeldobás dönti el. Amelyik csapat a sorsoláson nyer, az döntheti el, hogy melyik térfelet választja, melyik kapura támadjon. A másik csapat végzi el a mérkőzés kezdőrúgását. A mérkőzés második félidejére a csapatok térfelet cserélnek, a másik csapat végzi el a kezdőrúgást. A labda akkor kerül játékba, amikor a kezdőjátékos mozdulatának eredményeként előre elmozdul a helyéről. Kezdeni csak előre lehet, a kezdőjátékos nem játszhatja hátra a labdát. A kezdéskor minden játékos a saját térfelén tartózkodik, a nem kezdő csapat játékosainak a kezdőkörön kívül kell lenniük, tehát minimum 9,15 méterre a labdától. Gól után újrakezdéssel folytatódik a játék, ilyenkor a gólt elszenvedő csapat indítja útjára a labdát.

Ha egy találkozó gyász-szünettel kezdődik, akkor a kezdő játékos hátrafelé, tehát szabálytalanul végzi el a kezdőrúgást. A szabálysértés miatt sípol a játékvezető, következik az egyperces néma gyász. majd újra kell kezdeni a játékot. Ha díszvendég végzi el a kezdőrúgást, akkor eleve szabálytalan a kezdés, mert idegen személy tartózkodik a játéktéren. A labda elrúgása után a játékvezető azonnal sípol, a vendégnek el kell hagynia a játékteret, csak ez után kezdődhet szabályszerűen a játék.

A labda játékban és játékon kívül 

A labda játékban van, amíg a játékvezető sípjellel meg nem állítja a játékot. A labda akkor is játékban van, ha valamelyik kapufát, a sarokzászlót vagy a játékvezetőt találja el és közben nem hagyja el a játékteret.

A labda játékon kívül van, ha – a levegőben vagy a földön – teljes terjedelmével elhagyta a játékteret határoló vonalakat.

A gól 

A játék célja a gólszerzés

Gól az, amikor a labda teljes terjedelmével áthalad a kapuvonalon a kapufák és a keresztléc között, és ha azt a gólszerző csapat játékosa nem kézzel vagy karral juttatta a hálóba. A játékvezető középre mutatással érvényesíti a gólt. A játékvezetői síp csak akkor szükséges, ha nem egyértelműen haladt át a labda a gól vonalon.

Érvénytelen a gól, ha a gólszerzést a támadó csapat részéről szabálytalanság – például lökés, les, a kapus akadályozása – előzi meg, illetve a gól megszerzésének módja az ellenfelet megszégyeníti – ilyen, például a gyerekkorok "nagy" gólja, amikor a labdát a kapuvonalon megállítva, majd hason fekve fejjel begurítva szereztünk gólt. A győztes az a csapat, amelyik a mérkőzésen több gólt lő.

Ha kupamérkőzésen, vagy nemzetközi meccsen 11-esek döntik el a győztes kilétét, a hivatalos jegyzőkönyvekbe a döntetlen eredmény kerül be, és a 11-eseket végrehajtók nem számítanak be a góllövők közé.

Az öngól 

Öngól az, amikor egy csapat játékosa véletlenül saját hálójába juttatja a labdát úgy, hogy nagy részben hozzájárult ahhoz, hogy gól legyen.

Nem számít öngólnak az, ha például a kapus ujjáról pattan be a lövés, vagy a védekező játékosról egy olyan lövés pattan be a hálóba, ami valószínűleg egyébként is gól lett volna.

A les 

A leshelyzet

Az egyik legbonyolultabb szabály, amelynek betartása a legtöbb vitát generálja a mérkőzéseken. A leshelyzet önmagában nem szabálytalanság. Lesnek minősül, ha a játékvezető véleménye szerint a támadásban aktívan részt vevő játékos csapattársától úgy kapja meg a labdát, hogy az átadás pillanatában közelebb van az ellenfél alapvonalához mint a labda és az utolsó előtti védőjátékos. Les csak akkor lehet, ha a támadó játékos az ellenfél térfelén tartózkodik.

A les nem a labdaátvételre, hanem az átadás pillanatára vonatkozik. Ha a csatár a védők előtt van a kiugratás pillanatában, és mélységből indulva csak a labda átvételekor kerül mögéjük, az nem számít lesnek.

Laikus megfogalmazás szerint lesnek minősül már az is, hogyha a csatár bármely olyan testrésze, amellyel szabályosan érintheti a labdát, túllóg a védőkön. Tehát akár csak a feje, vagy a lába is közelebb van az alapvonalhoz, mint az utolsó védő bármely testrésze, akkor az is lesnek számít. Ezen gondolatoknál érdemes elgondolkodni a látás, észlelés, döntés biológiai folyamatain.

A leshez nem kell feltétlenül labdához érnie az elöl helyezkedő támadónak, elég, ha zavarja az ellenfelet, például ha a csatár nem ér labdához, de gátolja a kapust a lövés védésében vagy előnyt szerez leshelyzetéből.

Lehet olyan helyzet, amikor a csatár bár a védők mögött tartózkodik, egyáltalán nem avatkozik játékba (nincs lehetősége), és a védekező csapat játékát sem zavarja. Ezt nevezzük tétlen lesnek, de ettől még szabályos a támadás. Ha egy játékos tétlen lesen van, és miután egyik társa rálövi a kapura a labdát, majd a kipattanóhoz hozzáér, azonnal érvényesül a lesszabály.

Ha a saját térfélről indul a csatár az átadás pillanatában, akkor a lesszabály nem érvényesül. Nincs les akkor sem, ha a támadó játékos egy vonalban van a labdával, ha egy vonalban van az utolsó előtti védőjátékossal vagy az utolsó két védőjátékossal.

Kirúgás, bedobás, szögletrúgás és játékvezetői labdaejtés esetében sincs les. Sőt az sem minősül lesnek, ha a támadó játékos az ellenféltől kapja a labdát.

További szabályok 

A bedobás 

A bedobások rögzített játékhelyzetek, a játékvezető egyedüli joga meghatározni, hogy a labdát honnan kell újra játékba hozni.

Ha az oldalvonalon, teljes terjedelmével hagyja el a labda a játékteret, a másik csapat dobja be, hozza újra játékba, mint amelyikről elhagyta az a játékteret. A bedobó játékosnak a játéktérrel szemben, mindkét lábával szilárdan a játéktéren kívül, vagy az oldalvonalon kell állnia, és fej fölül, két kézzel kell bedobnia a labdát. A bedobó maga nem játszhatja meg azonnal a játékba került labdát. Az ellenfélnek bedobásnál 2 méterre kell állnia a bedobó játékostól.

Bedobásból közvetlenül nem lehet gól, ha azonban bárki beleér a labdába, a gól érvényes. Jól fejelő és nagyot dobó játékosokkal rendelkező csapatok élnek is ezzel a fegyverrel.

A bedobás pillanatában a les szabály érvénytelen: tehát ha egy játékos lesen áll és bedobják neki a labdát, akkor a bíró nem állíthatja meg a játékot les miatt (lásd pl. 2001/02 szezon, Bajnokok Ligája-döntő 1. gólja).

A kirúgás

Kirúgást akkor ítél a játékvezető, ha a támadó ért utoljára labdához, mielőtt az elhagyta a játékteret az alapvonalnál. A kirúgás a kapuelőtér (az "öt és feles") bármely pontjáról elvégezhető és csak akkor érvényes, ha a labda elhagyja a 16-os területét. A kirúgást nem feltétlenül kell a kapusnak elvégeznie, bármely csapattársa is megteheti azt. A kirúgást elvégző játékos addig nem érhet újra a labdához, amíg azt más játékos nem érintette. Ha valamelyik játékos kirúgásnál akkor ér a labdához, amikor az még nem hagyta el a büntetőterületet, akkor meg kell ismételni az eseményt. Az ellenfél játékosai a labda elrúgásának pillanatáig nem tartózkodhatnak a védőcsapat büntetőterületén.

Kirúgásból közvetlenül gól érhető el.

A szögletrúgás 

A szögletrúgás rögzített játékhelyzet, a negyedkörív bármelyik pontjáról el lehet végezni a rúgást.

Szögletrúgás akkor következik, ha egy védőről vagy a kapusról megy ki az alapvonalnál a labda. A szögletrúgást a saroknál lévő negyedkörből kell elvégezni, a játéktérnek abból az oldalából, amelyik oldalon kiment a labda. A szögletet rúgó játékos nem érhet kétszer a labdához, csak akkor érhet hozzá újra, ha az ellenfél, vagy a saját csapattársa már megtette ezt. De joga van egyből kapura csavarni, és a gól érvényes akkor is, ha senki nem ér hozzá. Az ellenfelek, mint a szabadrúgásnál, itt is csak 9,15 méterre állhatnak a labdától. Ez az a szabály, amit a legkevésbé akarnak betartani – kevés játékvezető vesztegeti az időt ilyenkor a 9,15 méter kimérésével. Ennek az ellentétnek a feloldására az alapvonalon és az oldalvonalon jól látható jelzéssel meghatározták a 9,15 méter magasságát, így egy egyszerű ellenőrzéssel figyelmeztetni lehet a játékost a szabály pontjának betartására.

Az előnyszabály 

A játékvezető egyedüli joga, hogy alkalmaz-e előnyszabályt vagy sem. A játékvezető továbbengedi a játékot, ha véleménye szerint ebből annak a csapatnak származik előnye, amelyik ellen a szabálysértést elkövették, és bünteti az eredeti szabálytalanságot, ha a feltételezett előny nem valósul meg. Ha az előnyszabály "nem jön be", akkor a játékvezetőnek joga van az eredeti szabálysértés miatt szabadrúgást ítélni. Az előnyszabály alkalmazása után a játékvezetőnek jogában áll a vétkező játékosnak sárga- vagy piros lapot adnia.

A sérülések 

A játékvezető nem orvos, de egyedüli joga megállapítani, hogy beengedi-e az ápolószemélyzetet vagy sem. Ha a játékos képes egyedül "meggyógyulni", akkor folytatják a játékot. Ha a játékost ápolni kell, akkor minden esetben el kell hagynia a játékteret, függetlenül attól, hogy viszonylag gyorsan "meggyógyult". Ha nem hagyja el a játékteret, a játékvezetőnek fel kell mutatnia a sárga kártyát. Ha egy játékos lent marad a földön, akkor a játékvezető jelzésére az ápolóknak, gyúróknak, hordágycipelőknek be kell jönniük a játéktérre, és a sérült játékost ki kell szállítani a kapu- vagy az oldalvonalon kívülre. Ha a játékos felépült, csak a játékvezető adhat engedélyt a visszatérésére. Ha egy játékos úgy sérül meg, hogy valamely testrésze vérzik, akkor el kell hagynia a játékteret; vérző játékos nem tartózkodhat a játéktéren. Amint a sérült testrész vérzését elállították - a játékvezető engedélyével - a játékos visszatérhet a játéktérre. Szintén nem lehet a játéktéren tartózkodni összevérezett szerelésben. A szerelés összevérzett darabját tisztára kell cserélni, ezután a játékos visszatérhet a játéktérre.

A hazaadás 

Az a folyamat amikor egy csapat játékosa saját kapusának szándékosan rúgja "haza" a labdát. A kapus csak lábbal, fejjel, vállal vagy teste más részével játszhatja meg, érintheti meg a labdát. Sőt a kapus még a bedobással hazaadott labdához sem érhet hozzá kézzel. Amennyiben megfogja a haza adott labdát, akkor közvetett szabadrúgás jár az ellenfél javára a 16-oson belül arról a helyről ahol a szabálysértés történt. A labda hazaadható a kapusnak fejjel, mellel, vállal, combbal. A játékvezető egyedüli joga megállapítani, hogy a hazaadásnál a játékosok a szabály pontjait akarják kijátszani, például a hazaadás feltűnő ismételgetése. Ha viszont valaki nem szándékosan adja "haza" a labdát, akkor a kapus hozzáérhet a kezével is.A fejjel hazaadott labdát a hálóőr megfoghatja.