Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Női labdarúgás

Nemzetközi történelem

Az első női labdarúgó-mérkőzést 1895-ben játszották Londonban. Számos országban tiltó rendelkezésekkel akadályozták elterjedését. Ennek ellenére 1916-ban Franciaországban megalakult az első női labdarúgó klub. Eltelt néhány év, amikor elsőként Dániában szabadalmaztatták a női játékot, ezt követően több nyugat-európai országban – főleg Németországban és Spanyolországban – létrejöttek a női labdarúgó klubok.

1972-ben az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) közbejárására a tiltó intézkedéseket feloldották, de ezt megelőzően 1970-ben Olaszország már megrendezte az első nem hivatalos világbajnokságot. A sportág – a televíziós közvetítéseknek is köszönhetően – olyan népszerű lett, hogy az UEFA 1984-ben kiírta az első hivatalos Európa-bajnokságot, 1991-ben pedig a FIFA égisze alatt sor került a világbajnokság első döntőire. Amerikában, Atlantában rendezték a XXVI., az 1996. évi nyári olimpiai játékok első női labdarúgó tornáját. A fejlődés ütemét jól jelzi, hogy 2001-ben a női labdarúgók részére is kiírták a Bajnokok Tornáját. Az intézkedés a női labdarúgás nemzetközi kapcsolatainak további szélesedését hivatott segíteni.

A világ számos országában (Egyesült Államok, Németország, Svédország, Norvégia, Kína, stb.) hihetetlen fejlődésnek indult a női labdarúgás.

Nemzeti történelem 

Magyarországon a női labdarúgás meghonosítására már az I. világháború előtt történtek próbálkozások. Az első női labdarúgú csapat – a Szegedi Testgyakorló Kör – Szegeden alakult 1912-ben. Példáját több vidéki város követte, de a szélesebb körű kibontakozást megakadályozta az első világégés. A háború befejezése után néhány munkás-sportegyesület vállalkozott a női labdarúgás megszervezésére (Vasas, UTE járt az élen). Ezután sokáig semmi sem történt. 1964-ben a Testnevelési Főiskolán a hallgatónők játszottak kispályás labdarúgó-mérkőzést a Csörsz utcai pályán. Feljegyzések szerint ebben az időben több közép- és felsőfokú intézményben kezdeményezték a női labdarúgás bevezetését, de ezek a próbálkozások meglehetősen szervezetlenek voltak. Súlyosbította a helyzetet egyes sportvezetők és orvosok azon véleménye, hogy a labdarúgás ártalmas a nők számára. Csak a melbournei (Ausztrália) orvosi világkongresszus állásfoglalása után ültek el a kételkedő, tudományos vélemények.

A szervezett női labdarúgás iránti igény valójában 1970-ben jelentkezett hazánkban. Ebben az évben alakult meg a Femina női labdarúgócsapata, őket a FŐSPED-Szállítók, majd a Vasas sportiskola csapata követte. 1971-ben megrendezték az első kispályás női labdarúgó tornát - 8 csapat részvételével -, amit a Femina csapata nyert meg. Még ebben az évben alig két hónap alatt 32 női csapat alakult különböző vállalatok, gyárak támogatásával. A csapatok vezetői a Magyar Labdarúgó-szövetség vezetéséhez fordultak, hogy hivatalosan is ismerjék el a női labdarúgást, de ez – hasonlóan a futsalhoz – nem történt meg, mert az MLSZ elnöksége csupán fellángolásnak tartotta a női labdarúgást. Történt mindez akkor, amikor a FIFA főtitkára felhívta minden tagszövetségét, hogy támogassák a női labdarást.

1971-ben a Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLSZ) megbízásából a FŐSPED-Szállítók egyidényes kísérleti bajnokságot rendezett, amit a Femina nyert meg. Elkészítették az első női versenykiírást, amely gyakorlatilag a rendezés minden területét érintette. Szeptemberben őszi-tavaszi rendszerű bajnokság indult Nyugati-Keleti csoportban.

A női labdarúgás fellendülésének az éve 1972, amikor az országban 145 csapatot és 2 500 női labdarúgót tartottak számon. 1974-ben elkezdődött a női labdarúgás hanyatlása, melynek legfőbb oka az anyagi támogatás megvonása volt. Miskolcon első ízben rendezték meg a sokáig (10 évig) igen népszerű Foci-Farsang nevű női tornát, de a helyzeten lényegesen ez sem változtatott.

1984-ben újabb fellendülés jelei mutatkoztak: hat csapat részvételével kiírták az első országos bajnokságot. 1985. április 9-én játszotta a magyar női válogatott az első nemzetek közötti mérkőzését Siófokon, a Magyarország–NSZK (1:0) találkozót. A magyar női nemzeti válogatott 1999-2001-ben a világbajnoki küzdelmekben csoportelső lett, és a 2003-as világbajnokságra is csoportelsőként kvalifikálta magát.

1992-ben írták ki először a női magyar kupát, és 1993-ban lejátszották a női szuperkupát, a Renova–Pécsi Fortuna (4–0) csapatok részvételével. Rendszeressé vált a bajnokság kiírása, de a benevezett csapatok meglehetősen nagy szóródást mutat. 1994-ben beindították az NB II-es bajnokságot. A Bajnokok Tornáján 2001-ben, az Auto Trader-Femina csapata képviselte az első ízben Magyarországot.

Mint a sportágak többsége, Magyarországon a női labdarúgás stagnál, helyben topogás tapasztalható. Ennek egyik oka a működéshez szükséges anyagi-tárgyi feltételek hiánya, másik oka, hogy a rendkívül kis láétszámú, igazolt nagypályás női labdarúgók száma: 600-650 fő. A további okok között meg kell említeni a nem megfelelő utánpótlásképzést, a hazai média érdektelenségét.

Női labdarúgó-világbajnokság

A női labdarúgó-világbajnokságot az 1991-es női labdarúgó-világbajnoksággal kezdték meg, melynek házigazdája Kína volt, és 12 csapat képviselte az országát. Több mint 650,000 néző figyelte a helyszínen az 1999-es női labdarúgó-világbajnokságot, és közel 1 milliárdan nézték 70 országból. A 2003-as női labdarúgó-világbajnokságra 16 együttes érkezett és versenyzett a döntőben. Idáig öt tornát rendeztek (2008-ig), az USA és Németország kétszer nyert, Norvégia egyszeres győztes. A női szövetségek azonosak a férfiakéval: Óceánia (OFC), Európa (UEFA), Észak-, Közép-Amerika és karib-térség (CONCACAF), Dél-Amerika (CONMEBOL), Ázsia (AFC) és Afrika (CAF). Az USA leghíresebb gólját Brandi Chastain szerezte 1999-ben.